ÉLETRAJZ

Teljes neve: Alan Sidney Patrick Rickman

Született:     Egyesült Királyságban, Londonban

                    1946. február 21-én

Édesanyja:   Margaret Doreen Rose

Édesapja:    Bernard Rickman  /1954- ben meghalt rákban/

                    - festő, dekorátor –

Testvérei:    David Bernard John /1945

                    - grafikus tervező, cégnél dolgozik-

                    Michael Keith  /1947/

                    - profi teniszező-

                    Scheila /1950/

Alan welsi és ír szülők második gyermekeként született. Apja nyolcéves korában meghalt; majd anyja még egyszer férjhez ment, habár házassága csak három évig tartott.

Első remekelése a színpadon történt 1951. december 12-én, egy anyukáknak rendezett karácsonyi műsoron. / The Story of Christmas/

1957-ben a hammersmithi „Latymer Upper”-ben ösztöndíjat nyert, és innentől kezdett komolyan foglallkozni a színészettel. A „Gild Drama Club”-ban – az iskola színjátszó klubjában – fellépett, és itt fedezték fel tehetségét. Majd kritikát írtak róla, ettől kezdve paranoiás lett a kritikáktól.

Az itteni iskolában – „Latymer Upper” – Colin Turner töltötte be Alan számára az apa szerepet. Mentora lett, és az évek során soros barátság alakult ki közöttük. Colin Turner ugyanakkor került az iskolába, mint ő, és az iskola angol tanára lett az elkövetkező 33 évben. Végig figyelemmel követte Alan karrierjét. 1990. januárjában Colin Turner elhunyt egy balesetben, amely nagyon megviselte a színészt.

A lathymeri érettségi után Alan nem tudta eldönteni, hogy tervező vagy színész legyen. Végül tervezői pályán döntött, és „Chelsea College Art”-ra ment tanulni. Itt találkoztott élete párjával: Rima Hortonnal. Majd együtt beírakoztak egy nyugat londoni amatőr színjátszó csoportba: a „Brook Green Players”-be. Itt megint nyílvánosság elé került, az újságokban pedig tehetségéről írtak. De aztán mégis tervezőként diplomázott 1968-ban.

Sok helyen dolgozott, és barátaival megalapította a „Graphiti” céget. Azonban a színészetet nem tudta kiverni a fejéből, így végül folytatta a színjátszást Rima Hortonnal a „Court Drama Group”-ban.

A „Royal Academy of Dramatic Art”-tól 25 évesen kapott egy levelet, melyben felkérték, hogy tanuljon náluk. Az életében nagy fordulópontott jeletett, ami végül meghatározta életét: és a színészi pálya mellett döntött.

1978-ban a BBC által újra feldolgozott Rómeó és Júliában megkapta Tybalt szerepét – ez volt első televíziós alakítása. Viszont valójában tévés karierrje 1979-ben kezdődött, mikor megkapta Vidal szerepét a „Émile Zola – Therés Rasquin” műve alapján feldolgozott sorozatban.

Sok kisebb tévés szereplés után szerepet kapott a „Die Hard”-ban. Innentől kezdve szinte mindig gonoszt alakított, persze voltak filmek /Dogma Értelem és érzelem, Galaxy Quest, Fújd szárazra, édes!/ melyekben „jó fiút” játszott. Ezekben a filmsikerekben való szereplése bizonyítja, hogy milyen sokoldalú, és egyszerűen nem lehet beskatulyázni egy szerepbe sem. Rendezőként és íróként is remekelt a „Téli vendég” c. filmmel. A híres írónő J. K. Rowling pedig saját maga kérte fel Alant Perselus Piton professzor szerepére a Harry Potterben.

Mindezek mellett az utóbbi időben a színpadon is láthattuk a „Private Lives”-ban 2001-ben, melyet a tengertúlon is bemutattak, és hatalmas sikert aratott.

Habár már korában elérte a kerek számot, a 60. évét, még mindig filmet forgat / Perfume: The Story of a Murderer, Nobel Son, Harry Potter és a Főnix Rendje/, és jelenleg is az egyik leghíresebb brit színészként tartják számon.